Érdekli az ablakok története?

Ablakfelújítás – Érdekli az ablakok története?

Nem biztos, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy milyen hosszú utat járt be az ipartörténet, amíg a ma ismert korszerű ablakok, ajtók megszülettek. Cikkünkben ebből a sztoriból villantunk fel néhány érdekességet.

Fa ablakok

Az első ablakok csak nyílások voltak, később állatbőrrel, rongydarabokkal vagy fával takarták el ezeket. Az ókori egyiptomiak csak szellőzési céllal készítettek magasan elhelyezett ablakokat. A krétai paloták ablakai már a kilátást segítették. A görög építészetre az volt a jellemző, hogy az ablakok a belső udvarra néztek. A középkortól kezdve a fa ablakok alakja, formája már egy-egy építészeti stílusjegy megtestesítője. A román stílusú építészetet a kisméretű, zömök, félköríves ablakok jellemezték. A gótika kifinomult, vázas építészeti technikája már nagyméretű, gazdagon díszíthető, csúcsíves ablaktípus megvalósítását tette lehetővé, nemcsak az egyházi, hanem a világi építészetben is. Ugyanígy fellelhető a reneszánsz, majd a barokk korra jellemző fa nyílászáró stílus is. A barokk ablakkeret gazdag díszítését aztán újra a sokkal egyszerűbb, funkcionalitásra törekvő klasszicista stílus követte.

Az egyszerűbb polgári otthonokban az 1500-as évektől vált gyakorivá az üveg használata, elsősorban sűrű fa rácsozatú ablaktáblákba helyezett kis üvegtáblákkal. Így már a fa nyílászárók minden fontos funkciója elérhető lett, védelem a betolakodók és a szélsőséges időjárás ellen, a fény bebocsátása az épületbe, a szellőztetés megoldása és természetesen díszítő funkció ellátása. A fixen beépített keret és a benne vízszintesen vagy függőlegesen mozgó, vagy kifelé-befelé nyíló szárny is 500 évnél idősebb találmány a fa nyílászáróknál. Érdekesség, hogy angolszász területen a kétrészes, függőleges tolóablak vált legelterjedtebbé és vándorolt át uralkodó fa ablakként az amerikai kontinensre is. Az európai kontinensen a szárnyas fa ablak volt és maradt általános évszázadokon keresztül.

Fa ajtók

Az ajtók azóta léteznek, amióta az ember lakhelyeket alakít ki magának. Sokáig ezek csak ki- és bejárásra szolgáló nyílások voltak, melyeket letakartak bőrdarabokkal, hánccsal vagy textíliával. A „közönséges" lakóhelyek ajtajai kezdetben még csak falnyílás betakarására szolgáltak, eleinte mindenféle rögzítés, vasalat nélkül, egyszerűen csak betámasztották őket a nyílásba. Amikor az ajtót „kinyitották", egyszerűen csak odatámasztották két földbe ásott cölöphöz. Ezek az ajtók a modern fa ajtókhoz képest jóval kisebbek voltak és gyakran könnyű vesszőfonatból készültek, így, ahogy néhány régi angol mondókában is szerepel, védekezésként az esetleges betolakodók közé lehetett dobni őket.

A fa ajtók rögzítésének legrégibb módja az volt, amikor belülről egy rudat helyeztek az ajtófélfákba vájt lyukakba. Ennek hátránya, hogy csak belülről lehetett működtetni. Az újabb megoldások a mai tolózárak ősei voltak, amelyeket kívülről és belülről is működésbe tudtak hozni.

A XI. és a XII. századból már sok európai példa is van a bronz ajtókra, a legkorábbi 1015-ből Németországból majd egész sor a mai Olaszország területéről Szicíliától Veronáig. Ezeknél minden esetben már az ajtót tartó félfába forgócsapokat helyeztek el a működtetésre. Nem tudjuk annak pontos időpontját, amikortól az új megoldást kezdték alkalmazni az előbb említett vasalat helyett, de találunk ilyen példát már a XII. századi Angliából. Az újfajta vasalási mód minden esetben három pántból állt, amelyek gazdag díszítések alkalmazását tették lehetővé és amelyek részét képezte az ajtófélfába vagy a falba befúrt, beépített tartó gyűrű. A legszebb ilyen korai példa a Párizsi Notre Dame ajtajain látható.

A legrégibb angol fa nyílászáró, amely ma is megcsodálható, a londoni Westminster Apátság Chapter House nevű helyiségébe vezető fa ajtó, amelyről a dendrokronológiai (évgyűrű alapú) vizsgálatok megállapították, hogy fája a XI. századból való.

Olaszországba visszatérve a firenzei Keresztelő Szent János-kápolna ajtajai a legszebb példák, amelyek, beleértve a tokokat is, teljesen bronzból készültek, csodálatos díszítésekkel (XIV. század).

A kairói mecsetek fa ajtói kétfélék voltak, vagy belülről bronzzal vagy vaslemezzel borítottak, amelyek különböző mintákra vágva szép díszítőfunkciót hordoztak, vagy teljesen fából készültek keretszerűen kialakított drágakő dekorációval.

A reneszánsz idején az olaszországi fa ajtók nagyon egyszerűek voltak, dominált a funkcionális szerepük a díszítővel szemben. Ugyanakkor Franciaországban és Németországban teljesen más volt a helyzet, a fa ajtókat gyönyörű faragások díszítették, különösen XIV. és XV. Lajos idejében (1600-as és 1700-as évek). Az ajtólapokat díszes timpanon vagy egyéb módon kialakított, míves falnyílás tartotta.

A magyar népi építészet az egyszerű ácstokos fa ajtókat alkalmazta a középkorban. Ez a típus a tokhoz erősített fatengelyen forgó, vagy bőrszíjakkal a tokhoz rögzített ajtószárnyból állt. Sok helyen használtak kovácsoltvas forgókat is. Gyakran használtak kettős ajtókat, amelyeknél két vízszintes, külön működő szárnyra osztották az ajtót a szellőztetést megoldandó. Az 1800-as évektől vált elterjedtté a kétszárnyú bejárati ajtó változatos zárszerkezetekkel.

Ha tetszett írásunk, ossza meg a Facebookon. Ha van a témában tapasztalata és hozzászólna, megteheti itt, a cikk alatt vagy akár facebookos oldalunkon is.

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...