Az évtizedes használat és az időjárás mindent megöregít, legyen az fából, műanyagból vagy akár fémből. A kor, amelyben élünk, arra bátorít, hajítsunk ki mindent, ami régi, pedig szépkorú fa ablakaink megmenthetőek. Felújítás, festés, a farészek pótlása után újra esztétikus és korszerű nyílászárók lehetnek otthonunkban.

A régi építésű családi házak, városi tömbházak, lakótelepi lakások, műemlék épületek pallótokos, kapcsolt gerébtokos, egyesített szárnyú ablakai napjainkban érnek nyugdíjas korukba. Az épülettel azonos korú nyílászárók leggyakoribb hibája a festék lepattogzása, a faanyag repedezése, az alsó keret korhadása, töredezése, az üveget rögzítő gitt kiszáradása, kipergése, a zsanérok, zárak kopása, kilazulása, a pontatlan, nehézkes záródás és a rossz hőszigetelés.

Szerencsés esetben ezek a hibák némi asztalos-, lakatos-, üvegesmunkával elháríthatók, így az ablakok élettartama jó esetben kisebb-nagyobb ráfordítással még további évtizedekre meghosszabbítható. A tönkrement farész pótolható, a vasalatok korszerűbbekre cserélhetők, gletteléssel, mázolással az esztétikai hibák is eltüntethetők, a korszerű felületkezelő anyagokkal a fa állaga megóvható.

Festés, csiszolás

A festés menete a következő: a még elfogadható állapotú kereteket először 40–80-as szemcseméretű csiszolóvászonnal lecsiszoljuk. Ezt követően egy menetben 120–180-as csiszolóvászonnal elsimítjuk a felületet. Megéri gondosan csiszolni, mivel tetszetős felületet nyerhetünk, mely hosszú ideig megmarad.

Ha az ablakról már lepattogzott a régi festék, ha nem ép a fafelület vagy hiányos a kittelés, akkor a keményfém ráspoly a megfelelő szerszám. A nagyobb anyagfolytonossági hiányokat fakittel pótolva szüntetjük meg. Festéshez használhatunk klasszikus olajfestéket (alapozót, utána zománcot), nitrofestéket, akrilt, vagy vizes bázisú tartósítókat, pácokat, lakkokat, vékony-, illetve vastaglazúrokat. Az ablakok felső fedőrétegét hat-nyolc évenként ajánlatos felújítani.

Résszigetelés

Nehezebb probléma a vetemedésből, csavarodásból adódó pontatlan, hézagos záródásnak a megszüntetése. Itt nemcsak a meleg távozik, hanem a hideg is beáramlik, hozva magával az utca porát, zaját is. A rések elzárása, tömítése az elszökő energiához képest minimális befektetés, hiszen a jól záródó ablak megtakarítást hoz.

A légáramlás megszüntetésének leggyakoribb, elavult és kevésbé hatékony eszköze a két ablak közé fektetett hosszúkás szivacs vagy textilpárna. Ennél csak egy fokkal jobb, de rövid időre szóló és amatőr megoldás a záródó, érintkező felületekre, hézagos részekre házilagosan felragasztott öntapadós szigetelőprofil, a barkácsboltokban különböző márkaneveken már húsz éve beszerezhető szivacsos szerkezetű, öntapadós résszigetelők. Ezek a tekercses csomagolásban, méteráruként kiadott, PVC-ből, poliuretánból, polietilénből készült csíkok, hengerek nem nyújtanak tartós, jó minőségű zárást.

Magas színvonalú, tartós, megbízható megoldást a horonymarásos technológiával elhelyezett szilikon és EPDM gumi szigetelőprofilokkal dolgozó szakcégek nyújtanak.

Mindkét anyag rendkívül szélsőséges hőmérsékleti körülmények (-40, +150 Celsius fok) között is tökéletesen, rugalmasan tömíti a réseket. Erős zárszerkezetű ajtókhoz, ablakokhoz a keményebb szilikon műgumit, a gyengébbekhez a lágyabb, képlékenyebb EPDM-et helyezik be az ablakkeret vagy a tok érintkező felületein célszerszámmal kialakított vájatba.

Az ablakfalc 3 mm széles, 5 mm mély vájatát különleges, porelszívós célgéppel marjuk ki. A szigetelőprofil fenyőfa alakú nyúlványa által tartós mechanikai kapcsolattal, kimozdíthatatlanul rögzül a horonyba.

A hengeres kéziszerszámmal behelyezett fehér, fekete vagy barna színű profil átmérője lehet 5, 7, 10 mm-es, így akár egy centiméteres rés tömítésére is alkalmas ez az eljárás.

Az elkészült utólagos ablakszigetelés majdnem egyenértékű szigetelést ad az új hőtechnikai szabvány szerint készült gyári ablakok hasonló célú beépített légzáró szigetelésével.

Ha további információra van szükséges, facebookos oldalamon is szívesen segítek.