Bármilyen építkezés, vagy lakás-felújítás esetén fontos, sokszor átrágott szempont a bekerülési költség. Érdemes azonban azt is figyelembe venni, hogy a beépített anyagok minőségétől nagymértékben függ lakóhelyünk későbbi fenntartási költsége. A napokban olvastam, hogy Szegeden sokan panaszkodnak az első panelprogram résztvevői közül: rossz minőségűek a műanyag ablakok, nincs szellőzés, penészedik a lakásuk.

Nem mindegy tehát, hogy milyen anyagokból építkezünk. Hőáramlás ugyanis történhet mindenféle épületszerkezeten – falakon, födémen, aljzaton, vagy éppen nyílászárón. Első látásra mindig drágának érzik az ügyfelek az alacsony hőátbocsátási értékkel (U-érték – *cikkem alján talál részletesebb magyarázó részt erről) rendelkező, vagyis magyarul szólva, a jobb hőszigetelő képességű építési anyagokat.

Azonban örömteli, hogy egyre több mindenki győződik meg arról, hogy a jó minőségű, korszerű anyagok használatával jelentősen tudja csökkenteni a rezsiköltségét. Durva példa, de akár fele annyi is lehet a későbbiekben a rezsink, mintha végig a legolcsóbb anyagokból építkeztünk volna. Olyan hosszú távon, mint ahány évig otthonunk használni szeretnénk, minden érv a jó minőségű anyagok mellett szól, különösen, ha az energiaárak várható alakulását is figyelembe vesszük.

A hazai lakásállomány viszonylatában energetikai szempontból kiemelkedőek a hazai újépítésű lakóingatlanok – ez nem is annyira meglepő. A törvényi előírások alapján szinte lehetetlen a követelményértéknél rosszabb („C”) besorolású ingatlant tervezni – de az is igaz, hogy nem jelent meg még a valódi érdek arra, hogy „A+” besorolású ingatlant kivitelezzenek.

Az Energiaklub nevű szakmai szervezet modellezte, hogy új építésű ingatlanok esetében mennyivel csökkennek a lakásfenntartási kiadások, ha a jelenleginél szigorúbb törvényi követelményeket alkalmaznánk itthon. Itt is ugyanaz derült ki, a beruházási költségeket, a működési költségeket és az energiaárak várható változását egyszerre figyelembe véve az épület használói számára az „olcsóbb” megoldást a szigorúbb követelményeknek megfelelő építés jelentene.

Tudom, nehéz egyszerre nagyobb összeget kiadni, ha látjuk, hogy mennyire olcsó is lehetne egy-egy felújítási munka. Ugyanakkor a szegedi, a felújítás után hamar penészedő lakások is óvó jelek arra nézve, hogy érdemes többször is megfontolni, alaposan körbejárni a felújítás kérdését, és okosan dönteni. Véleményem szerint a műanyag ablakok megakadályozták a megfelelő szellőzést, és a becsomagolt falak sem engedték, hogy a pára távozzon a lakásokból. Nem kérdés, hogy csak a valóban minőségi, valóban szakszerű felújítás a befektetés, az olcsó megoldások már középtávon is hatalmas bosszúságot tudnak okozni.

* A hőátbocsátási tényező (U érték, vagy régiesen k érték) kiszámítása fontos az energetikai méretezések során, mert olyan paramétereket tudunk általa meghatározni, mint például a téli hőveszteség és a nyári hőnyereség. Hőáramlás történhet mindenféle épületszerkezeten, falakon, födémen, aljzaton, és természetesen a nyílászárón – ezekre mind külön meg kell határozni a hőátbocsátási tényező értékét. Az épületek szerkezeténél a hőáramlás legtöbbször a levegőből indul, és a levegőben végződik, ezért van szükség a hőátadási tényező és a hővezetési tényező ismeretére is. A hőátbocsátási tényező mértékegysége W/m2K, megmutatja, hogy egységnyi hőmérsékletkülönbség hatására, egységnyi felületű szerkezeten, mekkora hőmennyiség halad át. Ha kiszámítottuk az értékét, akkor meg tudjuk mondani mennyi energia „szökik el” télen a szerkezeten keresztül, vagy nyáron éppenséggel mennyi dől be.