A mai modern hő- és hangszigetelési igények miatt, valamint a megnyíló pályázati lehetőségek hatására egyre több épületnél gondolkodnak utólagos hőszigetelésen, ezzel együtt pedig felmerül a nyílászárók cseréje. De mindenképpen ki kell cserélni a régi, jó minőségű fából készült ablakokat? Ezek a szerkezetek sok évtizede állják a próbát, ellenállnak az esőnek, ráadásul esztétikusak is. Ettől még tény: az épületek hőveszteségének 20-40%-át a nyílászárókon át szenvedjük el. Az utca zaja is egyre zavaróbb. Belátható, hogy gondoskodni kell a hőhidak megszüntetéséről és a megfelelő hangszigetelésről.

Semmit nem kell kidobni

Nem jó döntés szemétre dobni még felhasználható szerkezeteket. Arról nem is beszélve, hogy a cserével új épületfizikai problémák merülnek fel. A nyílászáró akkor szorul felújításra, javításra, ha sérült az üveg, a keret vagy a tok felülete.

Az is nyilvánvaló, hogy bizonyos típusú épületeknél, például műemlékeknél szinte csak felújításról lehet szó. A hagyományos egyszeri üvegezésű vagy az egyesített szárnyú ablaknál először az ablak zárszerkezeteit kell átvizsgálni. Hiba esetén működőképes állapotba kell hozni, javítani, felújítani vagy cserélni. Ezek után a deformációk csökkentése érdekében el kell végezni az illesztési próbát (ez egy egyszerű eljárás, gyurmát szorítanak a tok és a szárny közé. A tömítést a falazat és a tok, valamint a tok és a szárnyak között is el kell végezni.

Szigeteljünk, de hogyan?

Sok áruházban polifoam anyagből készült szigetelővel ígérnek megoldást. Könnyen szerelhető, praktikusnak tűnő megoldás. Az évszakok és hőmérséklet-változás során azonban pára keletkezik. A párát a polifoam magába szívja, emiatt egy szezon után az öntapadós ragasztó elenged, évente cserélni kell. A nem polifoam, hanem kaucsuk alapú szigetelők az UV-fény hatására rövid idő alatt megkeményednek. Eltérnek a fa és műanyag hőtágulásától, eltöredeznek, ezáltal elveszítik szigetelő képességüket. Az ablakok csukása nehézkessé válik, a tömítőanyag elveszti szerepét.

A sziloplasztos réstömítés szintén egy egyszerűnek tűnő megoldás. Közvetlen a szigetelés utáni napokban működik is. A tok falcát kinyomjuk sziloplaszttal és a nyílót úgy csukjuk rá, hogy egy fóliát teszünk az ablak és a tok közé addig, amíg a sziloplaszt kikeményedik. Tökéletes szigetelés, minden rést kitölt.  Hátránya, hogy az ablak használat közben leereszkedik és vetemedik, a megkeményedett tömítőanyag nem tud alkalmazkodni a mozgáshoz, akadályozza a nyitást és a csukást.

A bemarásos szilikonszigetelés tömíti el a legtökéletesebben a hézagokat. Az alkalmazott anyag nagyon puha és rugalmas, tökéletesen követi a méret és alakváltozást. Nem szívja magába a párát, vizet és mivel bemart nútba rögzítik, használat során nem válik le a felületről. Erre a megoldásra vonatkozik a leghosszabb jótállási idő.

Mire kell még figyelni?

Az utólagos hő- és hangszigetelés egy legkritikusabb feltétele a megfelelő tömítettség. A nagyon jól tömített szerkezetek azonban a párát is bezárják. Ezért a szellőztetésről gondoskodni kell. Páralecsapódás, a sötét zug, nem elégséges szellőztetés, máris elég a spórák megtelepedéséhez. A szellőztetést tehát oldjuk meg akár az ablakszárnyak nyitásával, akár automatikus módon, szellőztető berendezéssel, akár új, akár felújított nyílászárónál, függetlenül a szigetelőanyagoktól.

További információkat találhat a témában facebookos oldalamon.