Talán nem mindenki tudja, az ablakok üvegezését magánházakon a XIV. században kezdték Franciaországban és Angliában. E szokás innen terjedt lassan tovább. Itthon meglehetős későn honosodott meg az ablakok beüvegezése, és az olajos papír, vászon, stb. ablakok még sokáig használatban voltak akkor, mikor Nyugat-Európában az ablakokat már régen üvegezték. A lakóház ablakait asztalosmunkájuk szerint elnevezték egyszárnyúaknak, kétszárnyúaknak, illetve középszárral bíró kétszárnyú ablakoknak, vagy négyszárnyúaknak (ezek már a kettős ablakok). Az ablakszárnyak mozgása szerint vannak például kifelé nyílók, befelé nyílók, ki- és befelé nyílók, toló, forgó, fix vagy csappanó ablakok. De nézzük ezt meg közelebbről is.

Lakóházakban az ablakokat elsőként a helyzetük szerint különböztetik meg, vagyis vannak pince-, földszinti, emeleti és padlásablakok, utcai és udvari ablakok. Az ablakok lehetnek csak külsők (egyszerűek), ha az üvegezés csak egyszeres, vagy külsők és belsők (kettősek), ha az üvegezés kétsoros.
A csak külső ablakokat enyhébb, nem nagy hőváltozásoknak kitett időjárás mellett érdemes csak alkalmazni. Változékony klímánál, mint például Magyarország éghajlatán nem a lakóhelyiségek, hanem maximum a kamrák, árnyékszékek, lépcsőházak számára lehet megfelelő az egysoros üvegezés. Lakóhelyiségek világítására szolgáló ablakok rendszerint álló parallelogramma alakúak és másfél-kétszer olyan magasak, mint szélesek. Fölül lehetnek akár félkörívesek is.

A fix ablakok nem nyithatók, ezeknél egy tokprofil van beüvegezve. Lehetőség van becsavarozott szárnyprofillal rendelni, ez akkor lehet szükséges, ha egy nyitható ablak mellett van – szárnyprofil azt garantálja, hogy az két üveg mérete egyforma lesz.

A nyíló ablakok hagyományosan befelé nyílnak, elhelyezésük szerint jobbra vagy balra. Az ablakok nyitásirányát a nyílás felőli oldalról határozzuk meg a szerint, melyik oldalon van a zsanér. Tehát ha az épületen belül állunk és – egy egyszárnyú ablak esetében – a zsanér jobb oldalon van, akkor az az ablak jobbos nyitásirányú. Ha az ablaknak két szárnya van, és mindkét szárnya nyitható ellentétes irányba, azt az ablakot középfelnyíló ablaknak nevezzük.

A bukó ablakok csak buktathatók. Leginkább olyan méreteknél használatos, ahol a szélesség nagyobb, mint a magasság. Lehetőség van távnyitóval szerelni egészen 900mm magasságig.

A nyíló-bukó ablakok nyithatók és buktathatók is, melyet a kilincs állásával választhatunk. A modern vasalatokat felszerelik hibásműködtetés-gátlóval, mely megakadályozza a véletlenszerű átállítást nyíló üzemmódból bukó üzemmódba.

A váltószárnyas nyíló/nyíló ablakok tulajdonképpen kétszárnyú ablakok. Egyik szárny a másikra csukódik, ezért megrendeléskor ki kell választani, hogy melyik legyen a fő szárny, ezen lesz a kilincs. Az alárendelt szárny csak akkor nyitható, ha a fő szárny nyitva van. A váltószárnyas nyíló/nyíló-bukó ablakok működési elve megegyezik a váltószárnyas nyíló/nyílóéval. A különbség az, hogy a fő szárny buktatható is.

A sorolt szerkezetekre, illetve tokosztós ablakokra akkor van szükség, ha több ablakot kell egymáshoz tenni. A sorolt szerkezeteknél külön szerkezetek kapcsolódnak egymáshoz soroló profil segítségével, a tokosztósnál egy tokon belül van több ablakszárny tokosztó profillal elválasztva.

A körablak lehet fix, illetve félig bukó. Léteznek még speciálisabb nyitási módok, ilyen a bukó tolóajtó, az emelő tolóajtó, a toló ablak, a harmonikaajtó, valamint a billenő és a forgó ablaknyitási megoldás. És egy extra lehetőség: vakablaknak a falba készített mélyedést, vagy utólag befalazott ablaknyílást nevezzük, melyet általában polcként használunk.