A téli fűtésre költött több százezer forint, illetve az ebből vásárolt hőenergia jelentős része az ajtókon, ablakokon keresztül megy veszendőbe. A felturbózott fogyasztói társadalom reklámjai szerint a megoldás kézenfekvő: vadonatúj nyílászárókat kell venni. Szerintem azonban nincs mindenütt szükség ilyen drasztikus és költséges megoldásra. Jóval szerényebb összegű kiadást jelent a meglévő ajtók, ablakok szigetelése, felújítása. Ne feledje, olyan beruházásokról lesz szó, amelyek megtérülnek. A nyílászárókhoz köthető hőveszteség döntően négy forrásból adódik össze, ezeket mutatom most be.

Baj lehet a trehány kivitelezés

Mivel a vakolat ápol és eltakar, gyakran előfordul, hogy az ablakok, ajtók beépítésekor a nyílászáró tokja és a fal között egészen komoly lyukakat csak tessék-lássék tömik be a kivitelezők. Ezzel a nyílászáró körül egy rosszul szigetelő hőhíd alakul ki. Szerencsére ezt a problémát magunk is gyorsan felderíthetjük. Ha valóban professzionális megoldást keresünk, akkor érdemes hőkamerás felvételt készíteni otthonunkról. Ez a készülék nagy pontossággal képes kimutatni a vizsgált terület hőmérsékletét, így nem csak a nyílászárók hibái, de például a födémszigetelés hiányosságai, a penészesedés okai is pillanatok alatt kiderülnek.

Elöregszik, megvetemedik

Mivel a fa holtában is él, azaz mozog, egy idő után a fából készült nyílászárók megvetemedése és emiatt tökéletlen illeszkedése szinte törvényszerűnek tekinthető. Szélsőséges esetben a keret és a tok között az ebből adódó rés (az úgynevezett filtrációs hézag) akár centiméteres is lehet, így itt szinte akadálytalanul áramolhat be a hideg levegő.

Emiatt a beszivárgó kültéri levegő felmelegítése plusz energiát igényel. Másrészt ez a jelenség („húz az ablak”) csökkenti a hőérzetünket, a rossz érzés miatt följebb fogjuk tekerni a radiátort.

Több rosszul szigetelt nyílászáró között huzat alakulhat ki, ez kiszippantja a lakásból a meleget – főleg azért, mert a radiátorok jellemzően az ablakok alatt kapnak helyet. A probléma jelentősége koránt sem elhanyagolandó, a nyílászárók hőveszteségének jelentős része a filtrációs hézagoknak tulajdonítható. Szerencsére a probléma ez esetben is orvosolható.

Sokan esküsznek a szigetelő csíkra, amelyből tudomásom szerint kétfajta létezik. A barkácsáruházakban kapható öntapadós szigetelés előnyeként említik az alacsony árat, és a könnyű felhelyezhetőség. Egyértelmű hátránya a rövid élettartam (szivacs: egy szezon, gumi: 2–3 szezon) és az, hogy könnyen lejön.

Aki hosszú távú, professzionális megoldást keres, az a bemarásos technikával dolgozó ún. „svéd módszer” mellett tegye le a voksot. Ekkor a minimum 10 éves élettartammal bíró szilikon szigetelő csíkot keretbe vájt csatornába pattintják be, amely a mindennapi használattal járó igénybevételnek ellenáll, ugyanakkor festéskor kivehető, így valóban hosszú távú megoldást jelent. A régi ablakok nút bemarásos technikával történő felújítását bízza szakemberre, az a legbiztosabb módszer.

Az üveg rendben van?

Az üveg rossz hőszigetelő, így a belső meleg és a kültéri hideg levegő közötti hőmérséklet kiegyenlítődés mindenképpen végbemegy. A kérdés csak az: milyen gyorsan. A hagyományos gerébtokos, két külön táblával nyíló ablakok hőszigetelő képessége U=3,5–4 W/m2k. Ez azt jelenti, hogy 1 négyzetméter üvegfelületen 3,5–4 watt energia távozik a szobából 1 óra alatt, ha a hőmérsékletkülönbség 1 fok.

Ha van 10 négyzetméter üvegfelületünk és a téli átlagos hőmérsékletkülönbség 20 fok, akkor a fűtési időszak alatt 3000–3500 kW, azaz 300– 370 köbméter gáznak megfelelő energia távozik az rossz ablakon keresztül. Ez a mostani árakon körülbelül 50 ezer forint kiadást jelent. Van erre jó megoldás.

A nyolcvanas évek hőszigetelőnek mondott dupla üvegezésű „thermoplan” ablakai ennél lényegesen többet tudnak (U=2,8 W/m2K), de még ez sem közelíti meg a manapság forgalmazott nemesgázzal töltött és hővisszaverő bevonattal készülő ablakok 1,1 W/m2K értékeit. Érdemes tehát megfontolni az üveg cseréjét.

Ha úgy alakul, hogy nincs pénzünk erre, a legegyszerűbb spórolási módszer, ha éjszakára leengedjük a redőnyt, (vagy bezárjuk a spalettákat) hisz az így kialakuló másodlagos levegőpaplan következtében a hőveszteség éves szinten 10-15 százalékkal is csökkenhet. Hasonló, bár kevésbé hatékony eredményt érhetünk el, ha az ablak elé vastag, nehéz anyagból egy sötétítő függönyt szerelünk fel. Arra ugyanakkor fokozottan figyeljünk, hogy az ne lógjon rá a radiátorra, hisz ez esetben az a meleg levegőt közvetlenül az ablakra (azaz utcára) fújja.

Rendkívül hatékony módszer, ha szakemberrel az egyik ablakszárnyra fix vagy nyitható harmadik üvegréteget szereltetünk fel. Ez – különösen, ha a harmadik tábla hővisszaverő bevonatos üveggel készül – a hőszigetelő képesség megkétszerezésére is képes. Emellett a régi ablakok hagyományos redőnyszekrénye energetikai szempontból kész ráfizetés. A jó hír az, hogy utólagos hőszigetelését megoldhatjuk.

Szellőztet eleget?

Végül, de nem utolsó sorban ne feledkezzünk meg a szellőztetéssel távozó hőmennyiség csökkentésének jelentőségéről sem. Nem kérdés: a lakásban keletkező pára levezetésére és az oxigén szint növelésére rendszeresen szellőztetni kell, különösen, ha a nyílászárók jól záródnak, és a filtrációs hézagokon automatikusan nem tud végbemenni a szükséges légcsere. A legfontosabb szabály: a szellőztetésnek rövid (maximum 3-4 perc), és intenzív, azaz kereszthuzattal elősegítettnek kell lennie. A résnyire kinyitott, bukóra állított és úgy felejtett ablak csak az energiát pocsékolja, érdemi légmozgást, légcserét nem jelent.

Sokan tapasztalják, hogy a bejárati ajtó kinyitásakor a nyomáskülönbség szinte kiszippantja a meleg levegőt a folyosóról. A szükséges előteret (légzsilipet) egy vastag, földig érő függöny felszerelésével tudjuk a folyosóból utólagosan leválasztani.

Sokan azért nem szellőztetnek, hogy a drága pénzen előállított meleget ne kelljen kiengedni az utcára. Ez ugyanakkor hibás taktika, hisz a lakásban szellőztetés hiányában törvényszerűen felgyülemlő vízpára előbb utóbb kicsapódik a falak rejtett hőhídjain, és megkezdődik a penészesedés. Nyolcvan százalékos páratartalom felett a helyzet már kritikusnak tekinthető, ezt a mértéket mindenképpen csökkenteni kell. Ha kevesebbet szeretnénk a jövőben szellőztetni elsősorban a nagy páraleadással járó tevékenységeinket kell a minimálisra csökkenteni.

Bármilyen más, itt nem olvasható problémája van ablakával, üvegével, vagy az itt olvasható problémákkal kapcsolatban van kérdése, forduljon hozzám bizalommal, megkeressük az ön számára legkedvezőbb megoldást. Ha további tippekre, spórolást segítő tanácsokra kíváncsi, érdemes Facebook oldalamon is körülnézni.