A héten megérkezik hozzánk is a Mikulás. A jó (és persze a pajkos) gyerekek az ablakba teszik a cipőjüket, és reggelre találnak benne ajándékot – édességet, csokoládét és lehet, hogy virgácsot is. Ablakfelújító mesterként nekem mindig is nehéz volt elképzelni, hogyan jut át az ablakon a Mikulás bácsi, de azt hiszem, nem kell mindent tudni, elég csak örülni annak, hogy ezt megteszi. Szerintem nem csak azt nézi, hogy elég szépek-e a cipők, de arra is odafigyel, hogy milyenek az ablakok otthon.

A Mikulás-várás eredete Szent Miklós püspökre vezethető vissza, aki a IV. században élt (egyes források szerint pedig Kr. u. 245-ben) Myra városában, a mai Törökország területén. Miklós Myratól nem messze, Pataraban született. Még kisgyermekként elvesztette szüleit egy járvány miatt, így az apja testvéréhez, a patarai érsekhez került. Az ő felügyelete alatt nevelkedett, így szinte egyenes volt az út a papi hivatás felé. Később Myra – az akkori anatóliai főváros – püspökévé választották. A tisztséget aztán 52 évig töltötte be.

Ez idő alatt sok jót tett a városban és környékén. Pénzzel, étellel segítette a gyermekeket, rászorulókat, vagyonát szétosztotta, egyszerű emberként járt-kelt a nép között, tanított és hirdette a szeretet erejét. Sok történet kering róla, talán ez a legjellemzőbb, amelyben az ablakot is megtaláljuk. A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három eladó sorban lévő lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, aki meghallotta kétségbeejtő helyzetüket. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött egy kendőbe, amit aztán bedobott az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. De egy év múlva, ugyanebben az időben még egy kendőnyi aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és teljesen zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját oda, és az pont bele esett. Az idő folyamán kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök, mert a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően.

Ezeket az eredeti Szent Miklós legendához kapcsolódó szokásokat az Új-Amszterdamba (a későbbi New York) bevándorló holland telepesek honosították meg az Újvilágban a XVII. században. Az amerikai Mikulás (Santa Claus) azonban csak később, egy vers illusztrációjának nyomán született meg. Clement Clarke Moore 1823-ban íródott verséhez Thomas Nast rajzolt képeket a Harper's magazinba. Nast és Moore fantáziájának köszönhetően kerültek olyan részletek a köztudatba a Mikulás életéről, hogy a műhelye az Északi-sarkon található vagy, hogy kik segítenek az ajándékkészítésben és hogy hívják a rénszarvasait. Az eredeti Mikulás öltözéke viszont ekkor még merőben más volt: a 20. század elején lila, kék és zöld színű kabátban is ábrázolták. A mostanában ismert piros-fehér ruházatát 1931-ben találta ki egy amerikai grafikus, Haddon Sundblom, a The Coca Cola Company megbízására és innen terjedt el a Földön és ezt a Mikulást láthatjuk a mai napig az üdítőital karácsonyi reklámfilmjeiben is.

A legenda folytatása szerint a Mikulás gondolkodott, hogy hol telepedhetne le a zord és kieső Északi sarkról. Hosszas keresgélés után megtetszett neki Finnország, és leköltözött a Lappföldre, ahol Korvatunturi (magyarul Fül-hegy) gyomrában gyártja azóta játékokat titokban a manóival. Maga a kopár hegyoldal nyuszifülre hasonlít, ezen keresztül hallgatja a Mikulás egész éven át, hogy a gyerekek jók voltak-e, avagy rosszak. Az év nagy részében itt lakik, csak néha teszi át székhelyét a titkos nyári szálláshelyére. Az ötvenes évektől kezdődően egyre többször találkozhattak a gyerekek szeretett Mikulásukkal a finn Napapiiriben, 9 km-re északra Rovaniemi városától. Itt halad át az Északi-sarkkör, amely már magában is egy misztikus hely, hiszen ezen túl kezdődik a nyári napfordulótól téli napfordulóig, a le nem nyugvó, illetve fel nem kelő nap világa. A Jótevő Öregúr látogatása 1985 óta egyre rendszeresebb lett, aminek az lett a vége, hogy Napapiirit Mikulás-faluvá avatták és berendezték a nagyszakállú irodáját és postahivatalát is. Ide várják a gyerekek leveleit, kéréseit és a látogatókat egész esztendőben.

Magyarországon december 6-ra virradó éjjel jár titokban a gyerekes lakások, házak ablakai alatt, ahol a gyerekek kifényesített csizmájába, cipőjébe helyezi ajándékait. Az amerikai Santa Claus a kandalló kéményén keresztül érkezik december 25-re virradó éjjel és a kandallópárkányra kiakasztott zoknikba helyezi az ajándékait.

De ne feledkezzünk meg a saját Mikulásunkról sem Nagykarácsonyban. A nagykarácsonyi Mikulásház 1995-ben nyitotta meg kapuit és azóta is vár minden gyereket és szülőt sok programmal, bábjátékkal, játszóházzal – lehet találkozni a Mikulással is, akinek levelet is lehet írni, címe (eredeti módon : Mikulás, Nagykarácsony, 2425 – de a modern Mikulás már emailt is fogad, a saját honlapjáról lehet neki küldeni).

Az is látszik, hogy a hagyományok szerint fehér karácsonyunk lesz, hiszen úgy tartják, ha december elején már havazik, azaz „Miklós megrázza a szakállát”, akkor karácsonykor is hóra van kilátás az esztendőben.