A valódi tavasz első nagy össznépi ünnepe a Húsvét, amely e hétvégén köszönt ránk. Azzal kívánok minden ügyfelemnek boldog ünnepet, hogy ebben a cikkben felelevenítem, milyen szokások, hiedelmek, hagyományok kapcsolódnak a Húsvéthoz. Fogadják szeretettel!

A Húsvét első jele a húshagyó kedd, amely a negyvennapos böjt kezdete. Az ezt követő napon, hamvazószerdán tartják a keresztények a hamvazkodást. Ez a nap dologtiltó, böjtfogadó nap. A hívők felkészülnek a megtisztulásra, életük átgondolására, esetleg vétkeink megbánására.

A húsvét előtti vasárnap a virágvasárnap. Régen az iskolás gyerekek ilyenkor barkát gyűjtöttek, amit aztán a templomban megszenteltek. Ezt a szentelt barkát a néphit gonoszűzőnek, betegséggyógyítónak tartja, amely elűzi a jégesőt, megóv a villámcsapástól. Sok tájon a fiatal lányok telet jelképező, menyecskeruhába öltöztetett szalmabábut vittek végig a falun, majd vízbe dobták, vagy elégették. Ez a téltemetés az ébredő természet ősi ünnepét, a húsvétot vezeti be.

A Virágvasárnap utáni hét a nagyhét. Ennek utolsó hétköznapján, nagypénteken, Jézus kereszthalálának napján tarják a legszigorúbb böjtöt. Ez volt, és talán ez maradt az általános tisztálkodási nap: régen és ma is ilyenkor meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak és az állatokat is megfürösztik. Ez a nap arra is jó, hogy megnézzük, milyen állapotban van az ablak, ha már takarítjuk, arról is meggyőződhetünk, hogy jól zár, nincs vele gond. Ha van, akkor talán már tudja, kihez fordulhat. Sok helyen, nagypénteken nem gyújtottak tüzet. Ilyenkor, húsvét előtti sütötték az asszonyok a húsvéti kiscipót is. Ezt a kiscipót az ajtó-szemöldökfa fölé tették, hogy elhárítsa a villámcsapást.

Nagyszombat estéjén tartják Jézus föltámadásának ünnepét. A tüzet ősi módon dörzsöléssel, csiholással újra meggyújtják és megszentelik. Az esti harangszó a böjt befejezését jelenti. Néhány helyen szokás ilyenkor az ételszentelés is.

A Húsvétvasárnap Jézus feltámadásának ünnepe, ez a Karácsony mellett a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Eredete a pogány tavaszkezdő ünnepekre vezethető vissza. Ezen a napon tartották a húsvéti határjárást, azaz a falu népe körbejárta földjeit, kitisztogatja a forrásokat. Sok helyen ilyenkor bált rendeztek.

Húsvéthétfő a természet megújulásának ünnepe, vízbevető hétfőnek is nevezik. Az ilyenkor szokásos locsolás vagy vesszőzés egyaránt a jelképes megtermékenyítést és a rituális megtisztulást célozza. A tojásajándékozás szinte egész Európában és Ázsiában a termékenység jelképe. Az ajándék tojások készítése az asszonyok, lányok feladata volt. Legegyszerűbb módja a díszítésnek a festés, de ismeretes a tojások „írása” (a tojás héjára megolvasztott viasszal írták a mintát, majd amikor az megaludt, a tojást festékbe merítették. Száradás után a viaszt letörülték, így a helyén a festetlen tojáshéj látszódott, amit esetleg átszíneztek), karcolása (vakart vagy kotort tojás: a díszítőmotívumokat éles szerszámmal kotorták a tojásra), valamint a „patkolása”. Ez utóbbi kívánta a legnagyobb ügyességet.

A Húsvéthétfőt, azaz a húsvétot követő fehérvasárnap a komálás, a mátkálás ideje volt. A komatál- vagy mátkatál küldést főként fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy lány fiúnak vagy fiú fiúnak küldte. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek. Ezután magázták és a fiúk komának, a lányok mátkának nevezték egymást.

A komatál tartalma tájanként változott, de nem hiányozhatott belőle a húsvéti tojás, kalács, kis üveg ital. Az ajándékot kapó kivett a tálból egy tojást, s helyette kettőt tett bele, vagy megtartotta az egész tálat s helyette újat küldött cserébe. Sok helyütt tartja magát az a hit, hogy ezen a napon nem szabad kinyitni az ablakot, mert akkor abban az évben sok lesz a légy.

Legyen szép a húsvétjuk!