A pára, azaz a harmatképződés természetes folyamat. Bizonyos hőmérséklet és nedvességtartalom mellett ez a jelenség törvényszerűen bekövetkezik. Nem más ez, mint nedves, ködös lecsapódás. Akkor keletkezik, amikor a nedves meleg levegő egy hideg felülettel találkozik. A meleg levegő több vizet képes megkötni, mint a hideg, ezért lehűlésnél (például az ablaküvegen) a benne lévő többlet víz kicsapódik. Van, hogy ez szép (reggel az erdőben például), máskor bosszantó: nem látunk ki az autó szélvédőjén, meg kell törölni a szemüveget, otthon az ablakot. A párásodás önmagában még nem jelent gondot, de sajnos gyakran követi a penészedés, amely már károkat is okozhat.

Korábban, a vélt energiabőség idején, amikor az energiahordozók ára igencsak megfizethető volt, az építőanyagok is szellősebbek voltak, mint ma. A szél befújt a tetőszerkezet alá, az ablakok mozogtak, a lazább csatlakozások biztosították a folyamatos és természetes szellőzést a házban. Így jutott be kívülről a száraz levegő, és távozott a pára a belső térből. Ebből hatalmas hőveszteség származott, cserébe viszont a nedvesség is kiáramlott. A jó szigetelés nemcsak a hőt, hanem a nedvességet is a házban tartja. A helyiségekben a levegő néhány évtizeddel ezelőtt sokkal szárazabb volt, mint napjainkban, és a pára csak kivételes esetben csapódott le az ablaküvegen. Manapság a jó minőségű fa ablakok lélegeznek együtt a lakással, és szinte önműködően szabályozzák a páratartalmat.

A szigetelés tökéletesedése okán persze érdemes saját otthonunk megfelelő szellőzésről és levegőhőmérsékletről magunknak gondoskodni, hiszen így szabályozni tudjuk lakásunk páratartalmát. Érdemes megjegyezni, hogy az ablak egy helyiségben szinte mindig a leghidegebb felület, ezért a páralecsapódás először itt jelentkezik. Megfigyelhetjük, hogy a páralecsapódás a tetőtéri ablak felületén jelenik meg először.

A nedvesség egy része benne van a levegőben, de a legtöbb víz emberi tevékenység miatt kerül oda. A növények párolgása mellett a főzés, a zuhanyozás és a mosás révén a levegő újra és újra megtelik nedvességgel. Egy háromfős, átlagos háztartás 24 óra alatt összesen több mint 12 liter párát termel. Hosszú távon ez a nedvességtartalom rongálhatja a lakás berendezését, valamint okozója lehet penészgombák megtelepedésének, így káros lehet az egészségre is.

A rendszeres szellőztetés az egyik lehetőség arra, hogy megakadályozzuk ezeket a folyamatokat. A páralecsapódás elkerülése érdekében a szoba hőmérsékletét a lehetőségekhez mérten egyenletesen kell tartani. Az ablakon megjelenő párát tekintse intő jelnek, amely arra figyelmeztet, hogy többet kell szellőztetnie! Naponta 3–4 alkalommal nyissa ki teljesen az ablakot, esetenként öt percre. Legjobb a kereszthuzat. Ugyanakkor ha az ablak folyamatosan résnyire nyitva van, vagy a szellőzőnyílást folyamatosan nyitva tartják, akkor felesleges fűtési energiát használnak el a fűtési szezonban.

A szellőztetés mellett arra is odafigyelhetünk, hogy kevesebb vizet engedjünk a levegőbe. Aki teheti, annak érdemes a lakáson kívül teregetni. Főzéskor vagy zuhanyozáskor is érdemes becsukni az ajtókat, utána pedig fontos szellőztetni. Akkor is védekezik a páralecsapódás ellen, ha jól helyezi el a fűtőtesteket. Ezeket ugyanis érdemes az ablak alá tenni. Fontos, hogy a meleg levegő szabadon áramolhasson, és felmelegítse az üvegfelületet. Ezért lényeges, hogy megfelelően alakíttassa ki az ablak körül a burkolatot: az ablak aljánál függőlegesen, az ablak tetejénél pedig vízszintesen.