A fővárosban járva többször is találkozom elődeimmel: olyan, néha több mint száz éve élt ablakosmesterekkel, akiknek keze nyomát máig őrizik az ablakok.

A Lónyay utcai lakásban egy fa nyílászárót újítottunk meg, a külső szárnyába hőszigetelt üveget tettünk, és amit csak lehetett, megmentettünk az egyébként kissé már romos állapotban lévő ablakból. Azaz elvégeztük a tokozat purhabozását, az utólagos gumitömítést, emellett új vízvetőt raktunk, kívülről új párkányt építettünk föl, a zárakat pedig kicseréltük, beállítottuk. A megrendelő egy új kilincsgarnitúrát is kért rá, mert nem szerette a régi rézkilincseket.

Ragaszkodni a széphez

Másrészt viszont szerette ezt az ablakot, mert arra kért, hogy őrizzük meg a gurtni funkció felcsévélő előlapját, amelybe egy öreg mester véste be a nevét. Bár a lakásba motoros redőnyt építettünk, így ennek a funkciónak már semmi értelme nem volt, de természetesen teljesítettük a megrendelő vágyát.

Mindig öröm látni, hogy régebben a szakemberek a nevüket adták a munkájukhoz, és mint ahogy a mellékelt képen is látszik, a redőny maga több mint 100 éves. A felújítás során a felcsévélő előlapot lemartuk, fölpolíroztuk és lelakkoztuk, hogy ne oxidálódjon tovább.

Ha tetszett írásunk, ossza meg a Facebookon. Ha van a témában tapasztalata és hozzászólna, megteheti itt, a cikk alatt vagy akár facebookos oldalunkon is.