Tapasztalom, hogy sokan azonnal nekifognának a teljes ablakcserének. Sajnálatos, hogy sok akció, pályázat szól a nyílászárók lecseréléséről is. Azt gondolom pedig, hogy van alternatíva, sok régi, szép ablak megóvható. Szerintem nem lehet egyoldalúan, csak ablakcserékkel megoldani az energiaszámla csökkentését. Nagyon fontos az energiamegtakarítás, így a családi vagy a céges kassza kímélése, de majdnem ugyanilyen fontos egy épület, egy utcasor, egy városkép milyensége, az építészeti értékek védelme.

Csak nosztalgikus széplelkek vajon, akik meg akarják őrizni a szépet, egy város eredeti képét? A modern műanyag ablakok gyártói sok helyütt azt mondják, hogy mindössze esztétikai okokból ragaszkodunk a fához, miközben annak tulajdonságai rosszak, így a fa ablakkal végül az utcát fűtjük. De tényleg elavult lenne a fából készült ablak, és a mögötte álló, évszázados tudás, tapasztalat? Szerintem nem.
A magyar városok nagy részében a XIX. század végén és a XX. század első évtizedében felhúzott épületeken az ablakok döntő fontosságúak az építészeti hatáshoz, majdnem olyan fontosak, mint a gazdag, historikus díszítőelemek. A homlokzat ékei ezek is szerintem. Az akkori mesterek kiváló minőségű faanyagból, kétrétegű – ún. kapcsolt tokos szerkezeteket gyártottak. Ezek a munkák már önmagukban is hatalmas fizikai-anyagi értéket hordoznak. Ha ezeket az ablakokat elpusztítjuk, szinte lehetetlen már pótolni. A századfordulós ablakok teljes értékű újragyártása nagyon költséges és igényes művelet lenne, ez a munka természetesen nem versenyezhetne egy mai, modern termék árával. Egy ilyen ablak pontos utángyártása mívesebb és több odafigyelést igényelne. Ha megpróbálnánk újragyártani ezeket az ablakokat, tisztán látnánk, hogy milyen nagy beépített értéket képviselnek ezek a műemléki ablakok.
A modern ablak ma tökéletesen zár. Nem véletlen, hogy az első „tökéletesen záró” ablakok beépítésének negatív tanulsága alapján ma már rés-szellőzőket tesznek az újfajta nyílászárókba. A régi faablakokkal szerelt épületek viszont gépi szellőztetés nélkül működtek. Ezekben a házakban egy állandó lassú gravitációs légcsere (az ablakok körüli réseken átszűrődő levegő) biztosítja a belső terek oxigéntartalmának pótlását és az elhasznált, általában párásabb levegő elvezetését.
Fontos elmondani az építtetőnek, felújítónak, hogy amennyiben újfajta nyílászáróra cseréli a régit (ami addig magától szellőzött), akkor a hagyományos égésű gázkészülékek életveszélyessé válhatnak. Tehát biztosítani kell nekik a légcserét, és hamissá torzulnak az új ablakok egyébként kiváló szigetelési értékei. Ha tökéletesen záródó új gyártmányt ilyen okok miatt mégis meg kell nyitni, akkor a harsogó előnyök szó szerint kiszöknek a hővel az utcára!
Az új (legtöbbször műanyag) ablakoktól az épület homlokzatában az egység megbomlik a vastag profilok és az osztások csak körülbelüli utánzása miatt nagyon sokszor óhatatlanul is leszűkül a bevilágító üvegfelület. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb fehér ablakot egy színben, fehérben gyártják. Az vajon mindenhol megfelelő szín?
Félreértés ne essék, a modern műanyag, vagy a ragasztott összetételű fa, illetve fém ablakoknak megvan a maguk helye a ma építészetében, de nem az értékes, műemléki, vagy műemlék értékű épületeknél. Lehet, és van, ahol kell is új ablakot feltenni, például a valóban alacsony minőségű korábbi termékek helyettesítőjeként.
Ezért különösen fontos a meglevő hagyományos és ma is jó ablakok korszerűsítése. Mert

• lehetséges a záródások utólagos szigetelése,
• lehetséges a belső ablakszárnyak kismérvű átalakításával hőszigetelő üvegezést és jó zárást megvalósítani.
• lehetséges újraüvegezéssel a régi ablakokon az előírt hőátbocsátási határértéket elérni.

Szerintem ezt a megoldást kellene nálunk is követni.